Ady
| Ez után a nagy becsi nyár után, |
| már háborúban, állandó tanyám |
| a könyvtár lett, a kollégiumi |
| anyakönyvtár. Boltos ablakai |
| az udvarra nyíltak, hol, évekig, |
| annyit játszottam, jobbfelől pedig, |
| a belső szentélyből, vén tornyai |
| látszottak a Nagytemplomnak. Öreg |
| Károly bácsi rakta a könyveket |
| az asztalra, s: „Mi baja?”, kérdezett |
| dörmögve, mikor a kérőlapon |
| ősszel hirtelen olyan változást |
| tapasztalt a címekben. „Mi bajom –?” |
| „Hát hogy Adyt kér!” Gyújtotta a gázt |
| s: „Züllött alak, valaha ide járt”, |
| nyújtotta a könyvet a pulton át… |
| Züllött alak? Hm. Érdekes lehet. |
| Olvasni kezdtem az Új Verseket. |
|
|