Kolibrik

Úristen, be szép volt, be nagy csoda az a sok kis kolibri, amit a tanító úr az élete során összegyűjtött! Kamerunnal, talán Braziliával is levelezett és a preparált madárbőröket csereberélte. Büszkén mondta, hogy mily becsben állnak a sárgarigók, ott, messze, s hogy verébért játszva kap lantfarkú s paradicsommadarat, itthon meg ezekkel kereskedik, sőt a felesége kalapjait díszíti velük. A belső szoba ragyogott is a sok égő, lila, rubint és arany szikrától, darázs- nagyságú, szárnyas ékszertől. „Csodás!” – lelkesedtem; s csak egy hűtött le, a tanítóné szomorú mosolya.