Virágok üzenete
Mézed sok volt, tíz mázsa, tizenöt, |
mikor hogy; és tele cin-bödönök, |
fazekak, csöbrök, hasas üvegek |
sorakoztak, a földre rakva, meg |
az éléstárban, öreg polcokon. |
Viasz-szag mindenütt; a sonkolyon |
méhek raja; csakúgy illatozott |
az egész ház; volt olaj (barna), volt |
virág s akác (ez szőke), s pergetett |
és lépes méz… Jó bátyám, kenyered |
édesen ettük! s alma, szilva és |
dió járt hozzá, boldog fényüzés! |
De a legjobb a nap volt, az arany |
ragyogás a nyár hő napjaiban, |
s a ragyogásban a zsongó mezők, |
a méhjárt kertek, rétek, legelők, |
s rajtuk a mézküldő tenger virág, |
és üzenetük, hogy Egy A Világ! |
|
|