Mézpergetés

Mézet pergettünk. Lágyan suhogott a centrifuga; nehéz illatok ülték meg a levegőt, az egész konyha, tornác, csupa szag, csupa méz; a nagy tartályban négy-négy fölözött keret keringett dróthálók között, s mikor vadúl meghajtottam a gép szíjáttételes fogaskerekét, a bádogra mint édes jégeső zuhogott a vízszintes méz-eső. Most is hallom a kopogó zenét, látom, őrzöm a nap igézetét, az üvegeket, telő bödönöket, a sárga nyarat, és látlak tégedet, bátyám, ahogy nevetve nógatod öcséidet, jó gazda, és ahogy a csorgó mézből, halott, régi pap, kiemelsz egy-egy torkos darazsat.