Szerelem

Már oly édes, oly vonzó, zsongató volt egy-egy lány, oly szívszorongató, s bár vágyam repült a legszebbekig, úgy kellett a csók – adná bármelyik! – hogy megijedtem: szerelmes vagyok? Mindenesetre tagadtam, nehogy csúfoljanak; és közben nagyosan bölcselkedtem (azt hittem: okosan), ahogy a többi diák, akiben szintén mozdult a hiú értelem. A szerelem, mondtuk, sötét verem. A szerelem, mondtuk, – nincs szerelem! Mondtuk, hogy gyönyör. Mondtuk: bűvölet. S betegség, faj csapdája, őrület. Kardos Pali költőkkel remekelt, Béber kéthátú állattal felelt: szégyeltük még, fölényes gyerekek, az egyszerű szót, az igaz szivet.