Hitregék helyett

Nagy eset volt ez. Elborzadhatott volna az a kis diák, látva, hogy mennyire a mesében, mennyire kísértetek közt élt okos esze. Számára a művész, ha valahogy, hát úgy volt csak, ahogy a folyamok, a Nap, az Isten. Az író, neki, csodalény volt, hitrege, valami túlvilág-szörnye: mint sok egyebet, elhitte, hogy a költők szellemek, szószerint hitte!… S most, Beöthy előtt, álmélkodhatott az ellenkezőn: szédületből szédületbe esett, felfedezte a természeteset, újongott, hogy adatok halmaza, emberi tény lett a káprázata, – s kis lelkében tovább keveredett parancs, valóság, vágy és őrület.