Irodalomtörténet

Volt ott egy irodalomtörténet is; Berzsenyinél ütöttem fel: a „kis Beöthy” volt, a „Tükör”. Addig sosem tünődtem még írókon, verseken, s most elbámultam: azt hittem, hogy a költészet olyan, mint a biblia, titkos, szent s roppant távoli dolog; s látnom kellett, szinte káprázva, hogy ez nem túlvilág, ez a Berzsenyi, de „kisgazda”, „kemenesaljai”, s hogy így élt, úgy, dolgozott, szenvedett, s bár lekritizálták, – akit szeretett, a nő nevét is őrzik, tisztelik! Utána elolvastam Kölcseyt, a portrét róla, s egyre lázasabb izgalommal a többit, másokat, aki csak volt s van: mire este lett, tudtam az irodalomtörténetet.