A becsi iskolakönyvtár

A szomszéd ház volt az iskola. A tanítókisasszony már rég haza- utazott, és nyáron át mi – a pap – őriztük a kulcsait. Néhanap ott ődöngtem; katáng, tökinda, gyom, útilapu, pipacs az udvaron; bent meg, a meszelt tanteremben, a szünidő vastag csöndje és pora. Néztem a fal ábráit, képeket: „Izeltlábúak”, „A hold”, „Négerek”, „Afrika”… Az ablaktáblák között néma pókok és éhenhalt legyek aszalódtak… Csend, napfény… Árvaság vett körűl, s mégis egy egész világ; hát még mikor – újabb kulcs – nyílt a nagy szekrény, és mintha egymagam a hat osztály én lettem volna, félezer könyv kiáltott rám, hogy olvassam el!