Az igazságkereső

Először ő, bátyám, a becsi pap, tárgyalt meg velem olyan szavakat, hogy irodalom és romantika és pantheizmus és anarchia; a szellemet számomra szeretet benne fogadta először, s tisztelet, vagy legalább is, ha sok, ha kevés, egy szent ösztön: Igazságkeresés. Folyton intett, tréfásan, komolyan, hogy „mindeneket megpróbálj, fiam, s ami jó, tartsd meg!” S „tanulj, egyedűl, furj-faragj, nótázz, rajzolj, hegedűlj, ahány nyelvet tudsz és művészetet, annyi ember vagy!” A drága öreg oktatott így; az első volt, aki kezemből a könyvet nem nézte ki, s ha – „ép test: ép ész!” – megdolgoztatott, egészségemért napibért adott.