Az érthetetlen bűn

Soká még ekkor sem értettem a felnőtteket. Rám vigyáztak! De ha végzett fiú és nagy lány érkezett (pláne, ha – új fogalom – jegyesek), azokat a nagy fiatalokat magukra hagyták, a sétáikat nem zavarta féltés, sőt mintha még tolták volna őket egymáshoz és mintha örűlt volna minden öreg, hogy bajba dönti a gyerekeket. Nem értettem: hát bűn a gondolat, nekem lányhoz még érni se szabad, azok meg összebujhatnak? vadúl csókolózhatnak?… Láttam!… – Mindig új alakot öltött a régi titok, félelmem nőtt, ha vágyam izgatott: féltem nőni, féltem, nem fogok a világon eligazodni soha.