Szépülő lányok

Tiszabecsen sok vendég járta, szép hintók, rázós szekerek, a vidék papi családjai és lányai, atyafiaink atyafiai jöttek-mentek: jó szív, sok szeretet hívta-tartotta őket… Így egy-egy lányka képe – a nevét nem tudom – a fejemben maradt, egy-egy rokon gyereke, s vegyest idegeneké… Tizennegyedik esztendőm felé aztán minden megváltozott… Ha lány érkezett – sokszor egy karcsú, sovány – mindig lestem titokban a haját, a mozgását, szemét, az ajakát, a testéből valami részletet, s ez többnyire sokkal érdekesebb volt az egésznél, mert, hol itt, hol ott, a csúnyákban is fény gyúlt, lobogott.