A tiszabecsi tiszteletes
| A béke Te voltál, nagybátyám, derék, |
| derűs, magyar pap! A Rettenetes Év |
| (Elibe tettél vagy hetvenötöt!) |
| Egész Szatmárból integetsz felém: |
| „Isten hozott, szerelmetes öcsém!” – |
| mint régen: szinte minden faluban |
| te fogadsz, te, csókkal és boldogan. |
| Ma is látom vastag bajuszodat, |
| fejeden lengő, nagy szalmakalap, |
| úgy állsz a templom s a méhes között, |
| körötted a falu, Tiszabecs, tücsök, |
| harangszó… Bátyám, jókedvű Mihály, |
| általad élt, lélegzett a határ, |
| s ha rád gondolok, az egész biblia |
| mosolyogni kezd, mosolyognak a |
| mezők, ég-föld, a csizmás magyarok |
| s fent a nagytiszteletű angyalok. |
|
|