A gályarabok szobra
| Mik vagyunk? Kutyák? Mért? Eretnekek? |
| Kis szobor állt a Nagytemplom megett: |
| a Gályarabok! – Hősök! Mennyi gyász! |
| És mintha az a titkos Nyomozás, |
| az iszonyúnak hitt központi szó |
| engem vert volna őseim helyett |
| vasra, kínpadra, olyan rémület |
| markolt szívembe. Fürkész gondolat, |
| ott kezdtem álmodni álmaidat, |
| ott csatáztam veled (s mily naivan!), |
| fekete Róma! Gyanú s ami van |
| emberség bennem, mind abból fakadt, |
| hogy sirattam áldozataidat; |
| mert hiszek benned, jóság, türelem, |
| hiszek benned, isteni értelem, – |
| hiszek benned, szabadság, szeretet, |
| s hiszem, hogy győztök, tiszta fegyverek. |
|
|