A megjegyzett ütem

Az első vers, s néhány társa, amit Ohat-pusztakócstól Debrecenig írtam, népdal volt: s a sin ritmusa hozta ki őket, nem én, annyira, hogy témájuk is a halászlegény volt a ringó Balaton tetején, meg a csárda s a jólismert betyár. A vonat írta őket, meg a nyár, mondom, s a rettenetes unalom, én mégis meglepődtem magamon, hogy mit tudok: fölrémlett valami, hogy ha lelkét az ember ráteszi a taktusra, hát az viszi tovább… Otthon Zoli azt mondta: marhaság! Így aztán eldobtam a verseket, felejtettem a kísérletemet, s csak azt jegyeztem meg, hogy az ütem, ha akarom, ott van a nyelvemen.