Tavak világa

Kilencszáztíz. Új lakás. Vargakert. Pestre, Pestről arról jött, arra ment minden reggel-este a gyorsvonat. Lent pedig, a nagy slak-töltés alatt gödrök voltak, meggyűltek, vízi fű, zsombék nőtt bennük, káka, gyönyörű sás, hínár, egy-egy sárga liliom. Odajártam. Tűnődtem a pókokon, ahogy futtukban nyíló pontokat rezzentettek szét a vizen; hanyatt evezett a vízi poloska; volt ebihal, kagyló; fogtam hím csibort, nagy ezüsthasút, zöldes-feketét, s csíkbogarat, az szegélyes. Az ég kék volt a vizen, s lejjebb, pár arasz mélységben, a síma, napsugaras homok sárgállt – és én órákon át néztem: de szép ez a búvár-világ!