Betűk és bűnök

A betű vonzott. De mint enyhe bűnt, úgy néztem a könyveket. Mindenütt munka segít csak, az kell, a robot; mért olvasnak hát (itt-ott) a nagyok, fölöslegesen? Mert könnyelmüek – feleltem kérdésemre – s bor helyett néha meséket isznak: játszanak, mint mi, gyerekek!… Csak a tananyag volt szentség előttem, s a biblia, tehát Isten meg a Tudás szava (bár mindkettőt úntam még). Hogy apám úgy dolgozott, a példa, és talán a szegénységünk tette, hogy bizony nagy vád szemét éreztem magamon, ha Du Terrailt és Nick Cartereket bujtam (már pedig bujtam), s rengeteg ifjúsági kacatot, ami jött: Bugyi Sándort, Mayt, mi-ördögöt.