Nagy Anti

Reggelenkint soká Nagy Antival mentem iskolába. A fiatal év koloncokban rakta ránk sarát, ahogy láboltunk, ugarokon át, meg, legtöbbnyire, a kertek alatt és a katonák gyakorlóterén. Egy helyt gyönyörű, nagy szál nádakat találtunk a csőszkunyhó tetején s messzelátót próbáltunk gyártani: ő tán ma is meg tudná mondani, milyennek készült a szerkezete, hisz mérnök lett… Bűvölni is tudott: csak rászólt a sarki bolgárra, hogy „Sikte dnia spolyátna!” – és ime rögtön kaptunk egy marék naspolyát… Ez madárnyelv volt… Édes Ifjuság, de szépen csevegtek a csízeid! De messze láttál: a csillagokig!