A nemek

Hogy mi a nem, még mindig annyira értettem csak, mint a latinban a főnevekét: nagy tárház a világ, sok titok fér bele, sok cifraság! Hiába láttam ujszülötteket, különbségük csak véletlen jelet mutatott, s úgy gondoltam, biztosan később fejlődik, lassan, titkosan, örök kényszerből, tovább a gyerek férfivá, nővé, ahogy a méheket rontja-javítja a méhész: ott a sejt, itt meg a ruha formál: jól felelt egymásnak a kettős kép: katonák ott is, itt is, munkások és anyák: minden szükséges és természetes, Isten dönti el, melyikünk mi lesz; de azért sajnáltam a lányokat, – egy kicsit, mint a kárhozottakat.