A nagyerdő

Az erdő élni kezdett. Ősszel a játékórára előbb még maga a tornatanár vitt ki. Azután rabló-pandúr csábított s a sovány vackor-szüret. Majd az ibolya és a szamóca, az ijj s a kelevéz, a sok szép vessző, sima, suhogó, mit a bokrok, főleg a mogyoró, olyan bőven kínáltak. Sohase kellett megvárni: már igérete elég volt a kalandnak: a terep maga súgta az eseményeket, s a lélek hitte őket: boldogan szárnyalt álmodott izgalmaiban, – s hogy ne legyen minden csak képzelet, ott volt köröttem az élő keret, föl, Hadházig, zúgó birodalom, a zöld erdő a szőke homokon.