Az első tízperc

De ez későbbi dolog. Amikor nyilt a tanév, azt hittem, senki oly idegen nincs még a sok bennszülött ivadék és civis-gyerek között, mint én. Mennyi arc! A vidék hada, kucsmában, szalonnázott. Á a B-t, lestük a másik osztályt: oda még lány is járt, magántanuló, Kata, (orra pisze és rövid a haja: szenzáció!)… Első tízpercben a nagy udvaron, ahol a fiukat bámultam, árván, vad játékukat, jött valaki, s halkan, objektiven így szólt hozzám: „Ha nem játszol te sem, ne nézzük együtt a többieket?” Megörűltem. Kezeltünk. „A neved?” „Bay Zoltán.” Szép arca, szeme volt. Az első barát? Magányom oszolt.