Hancurozás

Kálmuséknál, ki már festegetett, majd dögönbőgő (vagyis prepa) lett és végül festőművész, más világ járta, mint nálunk. Az egész család összetartott. A két nagyobb leány unokatestvér-csókja már talán – s egy-egy simulás – alvó vágyakat súrolt; és ha tragikus hangulat jött, rögtön ment is. Hancúztunk, szobát, kertet dúlva s műhelyt, órákon át, s ágyba bújhattunk, és volt nevetés, bűvészet, cigánylány, kártyavetés, s néztünk képes lapokat, pápuák nagy főnökét, kis Pia Monicát, s ha függönyt varrtunk s raktunk színpadot, nem haragudtak érte a nagyok, sőt este mind húsz fillért fizetett s tapsolta az ifjú művészeket.