Nagymamánál

Tágult lassan, népesűlt a világ. Hetenkint látogattuk nagymamát, később meg valami Twist Olivért kellett olvasnom neki, amiért jó uzsonnákat kaptam. Anyuka varrta a ruháimat, s nagymama folyton kritizált, rém szigorú volt, bár szűkszavú. Egyszer rámfogta, hogy ki akartam szúrni a két szemét a nyitott ollóval: én, aki még moccanni se mertem előtte! Jaj, mennyi könny lett belőle, mennyi baj a sok kegyetlen tévedés miatt! Egyik fia, Gábor, védett, de csak módjával, hogy ne sértse, akit úgy tisztelt, az anyját… Egyre szomorúbb lettem közöttük és idegenebb; s azt hittem, hogy csak az anyám szeret.