Új iskola
| Az új iskola, az új elemi |
| szörnyűnek indult. Szúró szemei |
| Ormós Lajos rektornak még ma is, |
| rám-rám villannak; s a pálcája is, |
| mellyel paprikás tenyereseit |
| zúgatta és kemény körmöseit. |
| Mert úgy számoltatott, olvastatott: |
| másodpercre! s vezényszavakra! hogy: |
| pattanjon eszünk, mint a katonák! |
| Ő tanított harmadfél éven át, |
| s végűl már tetszett tüskés humora. |
| „Tied a baktertojás!”, mondta, ha |
| tudott valaki. S ránk szólt: „Justh Gyula – ?” |
| „Éljen!” dörögtük vissza. „Hát Tisza – ?” |
| „Abcúg! Fúj!” – Lelkesen politizált; |
| s amikor a vizitátorra várt, |
| ő szörnyűködött: „Tűzvész és halál”, |
| mondta, „fiúk, jön a Vízi Tatár!” |
|
|