Új iskola
Az új iskola, az új elemi |
szörnyűnek indult. Szúró szemei |
Ormós Lajos rektornak még ma is, |
rám-rám villannak; s a pálcája is, |
mellyel paprikás tenyereseit |
zúgatta és kemény körmöseit. |
Mert úgy számoltatott, olvastatott: |
másodpercre! s vezényszavakra! hogy: |
pattanjon eszünk, mint a katonák! |
Ő tanított harmadfél éven át, |
s végűl már tetszett tüskés humora. |
„Tied a baktertojás!”, mondta, ha |
tudott valaki. S ránk szólt: „Justh Gyula – ?” |
„Éljen!” dörögtük vissza. „Hát Tisza – ?” |
„Abcúg! Fúj!” – Lelkesen politizált; |
s amikor a vizitátorra várt, |
ő szörnyűködött: „Tűzvész és halál”, |
mondta, „fiúk, jön a Vízi Tatár!” |
|
|