Hatodnap

Öt napig vártam, öt teljes napig. Csak apa előtt mondtam valamit a titkomról, de oly zavarosan, hogy meg sem értett… Resteltem magam – úgy látszik – hogy olyan avult csodák érdekelnek, amiket meg se lát, meg sem említ már régi, igazi nagyvárosi ember, debreceni. Hatodnap aztán ott voltam megint a Fő utcán. Ami csak mese, mind emelt, röpített. Szárny-nyitó gyönyör volt látni, messziről, hogy tündököl az arany tábla!… S odaértem… És elszörnyedtem: „ÓRÁS és ékszerész”: ezt mondta csak a csoda-felirat. Ki lopta el az Óriásomat? – jajdult a szívem, szinte hangosan… Aztán csak álltam s szégyeltem magam.