A természetes csoda

De csak egy percig, egy pillanatig állt el a szívem… Mért ne? Itt lakik, – neki is kell valahol laknia! Mindjárt természetes lett a csoda. S hogy ékszerész, s hogy nem ámuldozott senki a dolgon, meg is nyugtatott: utóvégre más is lehetne, ő, az Óriás, mondjuk: emberevő… Viszont Gulliver is jó volt, szelíd… Belestem a boltba; segédeit láttam csupán… Vártam egy kicsit: a tulsó oldal nagy palotasora felett nem lép-e át?… Vállam, nyakam szinte görbűlt, elképzelve, hogyan búvik majd az üzletbe… Sajnos, ő késett, s engem sürgetett az idő: vissza-visszabámulva, égi vak, vittem hát tovább csomagjaimat.