Debrecenben

Cók-mókkal rakva, félve s boldogan, vitt, nyolcéves fiút, első utam Debrecen főutcáján. Mindenütt legendát vártam, hajdúkat s velük törököket, tűzvészt, gályarabot, s hogy jön Kossuth s megint beszélni fog és de-tro-ni-zál… Azt hittem, csupa hős vesz körűl… Kisvonat mozdonya pöfögött fel s alá, mesebeli, guruló vaskocka, s kocsijai: micsoda játék!… S vágy s való között egyszer csak átléptem a küszöböt: egy bolt felett cégtáblát láttam és rajta, hogy: „ÓRIÁS és ékszerész,” arany betűket… Megnéztem megint: Ó-R-I-Á-S?… Az!… Istenem!… Eszerint, gyúltam ki, itt egy Óriás lakik s hirdeti, hogy mivel foglalkozik!