Az igéret városa

Debrecen izgatott. A nagyanyám ott nevelte, szigorú, puritán özvegy, a bátyámat. Baráth Teréz, így hívták. Nagyon féltem tőle, és félelmem átszállt a városra is… Százezer ember! Az iskola is szigorúbb lesz! Mondták, az ünnepelt Kollégium nagy fiakat nevelt, és én kicsinek éreztem magam. Bújtam volna, de nem tudtam, hogyan. S amellett vonzott a városi rang, egy-egy szó is, hogy Rákóczi-harang, Nagytemplom, Nagyerdő… Hallottam a nagy tűzvészről, s hogy Bocskay valaha …S Kossuth… valami nagy dolgot csinált: de-tro-ni-zál-ta az élő királyt! Hű! Ez a város csudákat igért! Féltem, és izgultam Debrecenért.