Utcai árvíz

Kiöntött az Ipoly és sárga-zöld vize a mi utcánkba is betört. Gyönyörű tavasz volt, pünkösd előtt. Aznap kaptuk ki az értesitőt az iskolában. Futottam haza. Ág, tört kerítés, mezők gizgaza ringott a tavas utcán, s mialatt pallót raktak le bosszús férfiak, víg gyerekhad taposta a vizet. Nap! vakáció! rendnél édesebb rendetlenség! Cipő, harisnya le, s már ugrottam a fiúk közibe, lubickolni, vad, vízi indián… Épp akkor jött s meglátott az apám: „Ide, te, csibész!”… Csattogott bizony a nadrágszíjj; de valami nagyon nem vehettem szívemre az ügyet, mert tetszik, ma is, tetszik az eset.