Zuhanás

Akkor utaztam először nagyot. A léghajó vitt. Mozgó oszlopok nőttek, sülyedtek, sík emeletek: láttam mögöttük a szerkezetet, az elvet, rendszert, forgó kapcsolást, fogalmak testét, örök folytatást, szimetriát s egyensúlyt mindenütt: bámész agyamban boldog végtelen töltekezett a külső semmiben: tudtam számolni!… Felhőim között repültem még, mikor apa bejött, onnan szóltam le: „Itt a Millió!” „Mi? hol?” – Elmondtam, amit tudtam. „Óh!” „S most…?” „Most ágyba!” „A háromkerekűt!” Ő rámnézett és elkomorodott. „A biciklit!” Lefeküdt. Hallgatott. Én pukkadoztam: „Milyen zsugori!”… Nem volt az; csak pénze nem volt neki.