A magas millió

Húszig már számoltam. Egy nap apám elővett, és mialatt a divány hosszában hevertünk, megtanitott a titokra, tízesek, százasok hogy nőnek föl egymáson ezerig. „De a millió! Ezek még kicsik!”, mondta; aztán – igérve, újra, hogy, ha majd a millióig eljutok, megkapom a biciklit, (azt, amit annyit kértem, a háromkerekűt!) – ment, fát vágni. Hogy történt, mint, ma se tudom, de a számok épülete, ahogy tovább tűnődtem, hirtelen csak elém állt, tisztán, értelmesen, elém, szépen tagolva, az egész, tündérek élő üvegvára, és tetejéről a magas Millió leszállt értem, mint egy nagy léghajó.