62.

Kiállítás előtt

„Este elhozod. Huszat! Többet is?
Amennyit csak bírsz!” – súgta Kacskovics
Márta, osztályunk szép kisasszonya,
hogy legyen mit kiállítania
másnap, a vizsgán; és hogy meglegyek
a sok képpel (mert hisz a többiek
helyett is én festettem): „Menj, siess!” –
hazaküldött. „S legyen mind szép, szines” –
szólt utánam… Egész nap boldogan
gyártottam tükröt, asztalt, számtalan
virágot és mozsarat, fazekat,
szóval ami modelem csak akadt,
mikor – a rajz kész! – késő délután
kiderült, nincs több színes ceruzám.
Boltba? Csukva! Istenem, most mi lesz?
Kétségbeestem. A szó kötelez,
s a kérés, s igen, az: a bizalom!
Becsapjam az én jó kisasszonyom?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]