Kiállítás előtt

„Este elhozod. Huszat! Többet is? Amennyit csak bírsz!” – súgta Kacskovics Márta, osztályunk szép kisasszonya, hogy legyen mit kiállítania másnap, a vizsgán; és hogy meglegyek a sok képpel (mert hisz a többiek helyett is én festettem): „Menj, siess!” – hazaküldött. „S legyen mind szép, szines” – szólt utánam… Egész nap boldogan gyártottam tükröt, asztalt, számtalan virágot és mozsarat, fazekat, szóval ami modelem csak akadt, mikor – a rajz kész! – késő délután kiderült, nincs több színes ceruzám. Boltba? Csukva! Istenem, most mi lesz? Kétségbeestem. A szó kötelez, s a kérés, s igen, az: a bizalom! Becsapjam az én jó kisasszonyom?