A kicsúfolt bűn

A szoknyalest a lyukas híd alatt és a hozzátartozó szavakat szégyeltem és eltitkoltam, noha nagyon furkált, hogy miért fut meg a legtöbb nő? miért restelli magát? Csakugyan bűn, vagy csupán gyávaság, amiért pirulnak? S ha bűn, mi lehet? Válasz nem jött. A hangos gyerekek maguk se tudták pontosan, mi az, amit oly szörnyen élvezett pimasz éretlenségük. Így aztán magam kezdtem figyelni; s bár hamarosan ráuntam a dologra, a szomorú részvét megmaradt bennem s a gyanu s a fel-felcsillanó kiváncsiság; – s megvetés, ma is, a férfiak iránt, akik, mi másnak szégyen, kín, titok, röhögik, mint a hídi kamaszok.