A híd alatt

Az Ipolyon át fahíd vezetett. Nyáron a folyó megkeskenyedett, s kétoldalt, lent, a parti homokon csibészek leskelődtek. Borzalom, miket játszottak! Gonosz szavakat bömböltek, valahányszor elhaladt felettük egy nő, hogy a résen át mit láttak – mondták, milyen micsodát – a szoknya alatt, a lábai között… Egy-egy asszony csúnyán visszapörölt, de a legtöbb menekült a komisz csibész-nép elől. Hívtak engem is, hogy vezessem arra a húgomat. Én nem láttam semmit: szavaikat se értettem; de iszonyodtam, és éreztem minden „szoknyás” szégyenét: ha bűne van, elég baj az neki, gazság külön csúfolni, bántani!