Ipoly fűzei

Ipoly füzei, karcsú, szép füzek, s ti, öregek, roskadtak, görcsösek, tele friss hajtásokkal, szeretem nézni: sok forgó leveleteken, mely kócos fürtökben a vízig ér, hogy villózik egymásba zöld-fehér- szürke fényetek. Ennyi csak, ez a kis színjáték, mit a part vándora tőletek kaphat. Kilométerek múlnak, gyalog, csónakon, s titeket lát csak a szem, horgászok bús sorát, mely nem a halat nézi, csak magát. Nyáron zöld bánat, ősszel halk tüzek, szeretlek, csöndes szomorúfüzek: ti etettétek a nyulaimat, ti adtátok első sípjaimat, s alig pettyezte gólyahír a gazt, barkátok már hozta az új tavaszt.