Halál Torka

Hangok a jégen. „Szörnyű! Beszakadt a Katlan-Gödör!” És: „Kürtös patak”, hallottam, s „Halál Torka!” „Plédeket!”, kiabálták. „Négy fiú ott veszett,” sírta valaki. „Csak egy,” tudta más; – és máris indult tíz-húsz korcsolyás férfi, csáklyákkal, föl az Ipolyon. Utánuk én, kacsázó izgalom, bukdácsolva, a gyors nagyok megett hatéves sereghajtó. Őrület vette eszemet. Hogy? Katlan-Gödör? Pokol csattant-borzongott benne föl, úgy kongott a hang a szó közepén. A szél szembe fujt. Fáztam. De a rém hajtott, húzott. Ijesztett a magány a kanyarban. A felső híd után már sehol senki. Vissza? Hol vagyok? A látomás előrét kongatott!