A befagyott Ipolyon

Korcsolyáztam. Előbb fakorcsolyán, aztán igazin. Még csak tétován mozogtam a befagyott Ipolyon, s féltem a forgóktól: sok helyt bizony vékony volt a jég, süllyedt, recsegett s visszahajolva szinte röpitett, ha rátévedtünk. Ilyen helyeken lyukat kereső, tátogó halak villogtak az áttetsző zöld alatt, de többnyire fenékig mereven állt a dermedt víz, s én kényelmesen kacsáztam ide-oda… Szárnyamat (a kabátomét) széttártam, kevély vitorlaként, dőljön bele a szél: repülés volt ez is, tükörsima semmiben a repülés mámora, s míg nyeltem a hó csapó pelyheit, a kalandvágy mindig messzebbre vitt.