A tél rajzai

A tél rajzolt. Száz fehér-fekete vázlatán a bokrok szerkezete s a nagy fák sok törékeny ág-boga oly gyönyörű volt, hó és zuzmara olyan dús dísz, hogy szemem-szám elállt. Próbáltam utánozni a csodát, a gondos művészetet, amivel szépségeiket fedeztette fel; de a ceruzám ügyetlen maradt. Hány árnyalatot, hány új vonalat kapott egy dőlt kerítés! És milyen tisztán mutatta, mily érzékenyen a hó a cinkék s varjak lábnyomát, s ahol meggyűlt, a szél örvényeit! Szép volt a táj, a szó, hogy: „Havazik!”, még ünnep, s volt szenünk, fűteni, fánk, mégis borzadtam tőle: emberek fagytak meg télen s éhes verebek.