Sokféle nép
Sokféle népet láttam. Dáridó |
a magyarnak! A vásáros zsidó |
titokzatos volt, göndör pájeszét |
csúfolták, és nevették az eszét. |
A város végén sátoros cigány – |
„Vigyázz, még ellop!” mondta az anyám, |
„kivágja nyelved és úgy kényszerít, |
hogy koldulj neki!” Nagy, nyurga, szelíd |
drótostót lépegetett halina- |
nadrágjában, tündöklő bádogok |
zörögtek a hátán, üveglapok, |
csirizes doboz – messzi föld fia, |
látszott, milyen jól esik neki a |
leves, amit a négy pénz-hez kapott. |
De legérdekesebb a köszörűs |
szerszáma volt, a korong: az a tűz, |
amely a forgó kőből pattogott, |
poklot kötött össze és csillagot! |
|
|