Fehér liliomszál

A János vitézt s azt, hogy Fürdik a holdvilág, szintén tudta anyuka, s ha jókedve volt, néha – mialatt főzött, – játszott is, s egy-egy mozdulat, amit tett, egy-egy lépése, vagy egy kacsintása tündéri életet adott az énekeinek. Fehér liliomszál, dudolta, és kacér rémülettel ugorva máris ott volt a Tiszában, megtámaszkodott, a szöveg szerint, ezüst semmivel mosdott és arany nem-tudom-mivel, s az ördög a kosarába tette, és ő fickándozott, az meg vitte, és hogy végül táncot vezényelt a dal, felkapta (hisz még friss volt, fiatal) violáit, Hajnalkát s engemet, s forgott velünk, és sírt, és nevetett.