Anyám dalolt
Anyám dalolt. Legtöbbször szomorú |
szövegeket. A megfagyott fiú |
szívszaggató volt, s édes-kedves a |
fekete tóban fürdő kis kacsa. |
De a legjobban az tetszett, ahogy |
a Lengyel Himnuszt – szinte lobogott, |
mikor azt énekelte: oly üdén |
szárnyalt a hangja, s oly szomoru fény |
ragyogta be, hogy szívem reszketett, |
s bár azt se tudtam, kik a lengyelek, |
letérdeltem (így biztosan nagyobb |
foganatja lesz!): háromszor csapott |
égig a hang, a szent oltár előtt, |
a térdrehullásnál, s amikor Őt, |
Istent kértük: „Szabad hazánkat, óh, |
add vissza nékünk!…” S hogy a zokogó |
ima elnémult, csend lett, nagy szünet. |
Ez után csak hallgatni lehetett. |
|
|