A külső rossz

Ez rossz volt, ez a szörnyű, szüntelen kiszolgáltatottság, a félelem, hogy hiába vannak jó szellemek, több a gonosz, s jönnek kísértetek, jöhet a farkas, és jön a kutya, a veszett kutya, a vadult bika, az utcán is (ahogy álmunkban!)… És csakhamar hozzájuk társult a pénz, a pénz réme, hogy nincs, s dühös szavak, s ujak, másfélék, technikaiak, hogy karambol, és hogy nem működött a szemafor és apám elütött valakit!… S a torokgyík réme, s a rossz fiúké… S később az iskola rémei, s a még újabbak: ahogy nőttem, úgy nőtt a Rém is, – pedig, ott s akkor, még csak külső rossz rémitett, nem lángtrónunk, a lelkiismeret.