Az asztal táncolt

Az asztal táncolt, reccsent, kopogott, néha a szobán is körbe futott, lábai közt áttetsző kezeket láttam, tolongó kísérteteket, amint mozgatják: mind erőlködik, hogy, barátilag, mondjon valamit, intést, biztatást… Néha-néha rossz szellem jött a hivásra és gonosz zűrzavar támadt… Egyszer, hogy van-e csakugyan Isten, az asztal dühe, a kérdésre a válasz, szörnyü volt: toporzékolt, ugrált, földig hajolt és elhallgatott… Aznap sok imát mondtunk és nem szellemeztünk tovább… De általában nem volt félni mit, az ember hallhatta halottjait, rokonait: ők, sok jóakaróm, voltak éjszaka párnám s takaróm.