Túlvilág felé
Ez Gyarmaton volt, a szellemezés, |
ott kezdődött. De saját magam, és |
még húsz év mulva, harminc mulva is |
szellemeztem, játékból, sőt komisz |
tréfákkal sértve anyámat, aki |
az egészet tán még ma is hiszi… |
Nekem az ős, érdekes babona |
tetszett csak, később; de azokban a |
régi napokban a hitem is élt. |
Istennel a Szellem jól összefért, |
s mintha nem volna elég egy világ, |
másiknak nyitogatta kapuját… |
Képzelem, tehát lehet: innen a |
makacs hitem gyökeréé, hogy az |
anyag s erő mégiscsak ugyanaz, |
örök utamé a túlvilág felé. |
|
|