Túlvilág felé
| Ez Gyarmaton volt, a szellemezés, |
| ott kezdődött. De saját magam, és |
| még húsz év mulva, harminc mulva is |
| szellemeztem, játékból, sőt komisz |
| tréfákkal sértve anyámat, aki |
| az egészet tán még ma is hiszi… |
| Nekem az ős, érdekes babona |
| tetszett csak, később; de azokban a |
| régi napokban a hitem is élt. |
| Istennel a Szellem jól összefért, |
| s mintha nem volna elég egy világ, |
| másiknak nyitogatta kapuját… |
| Képzelem, tehát lehet: innen a |
| makacs hitem gyökeréé, hogy az |
| anyag s erő mégiscsak ugyanaz, |
| örök utamé a túlvilág felé. |
|
|