Mamika szellemei
Bejárónőnk, Mamika, az öreg, |
hozta házunkba a szellemeket. |
Lelkeket hívott vissza és haza |
háromlábú, kerek faasztala, |
s ő beszélgetett velük. Még kicsi |
lehettem, mikor elkezdte, csacsi, |
öt-hatéves, ámuldozó gyerek. |
S jöttek házunkba mások, öregek |
s fiatalok, a vasútról Nagyék, |
és imádkoztak, és a tenyerét |
rátette mind a kis asztalra, és |
kezdődött a napi szellemezés: |
koppantás, egy: nem, ha kettő: igen, |
kérdések s válasz, így, primitiven… |
Ünnep volt (s néha egy kis félelem) |
az egész ház… Tér, idő, végtelen |
éj-nap folyton köröttem suhogott: |
fekete árnyak, fehér angyalok. |
|
|