Mamika szellemei

Bejárónőnk, Mamika, az öreg, hozta házunkba a szellemeket. Lelkeket hívott vissza és haza háromlábú, kerek faasztala, s ő beszélgetett velük. Még kicsi lehettem, mikor elkezdte, csacsi, öt-hatéves, ámuldozó gyerek. S jöttek házunkba mások, öregek s fiatalok, a vasútról Nagyék, és imádkoztak, és a tenyerét rátette mind a kis asztalra, és kezdődött a napi szellemezés: koppantás, egy: nem, ha kettő: igen, kérdések s válasz, így, primitiven… Ünnep volt (s néha egy kis félelem) az egész ház… Tér, idő, végtelen éj-nap folyton köröttem suhogott: fekete árnyak, fehér angyalok.