Csipkefüggöny

Csipkefüggöny az ablakunk előtt, fehér zuhatag. Hogyha délelőtt besütött a nap, arany szédület imbolygott rajta, s még légiesebb lett a libegő lepke-szövedék. Elnéztem a figuráit, a két szögletes vadászt meg a lányokat s szerettem volna, hogy mozduljanak végre, és hogy legyen történetük. Néha alája bújtam: mindenütt álom vett körül, piciny ablakok, virágzó minták, tündér-alakok, valami s mégis semmi: az egész olyan volt, mint egy álló hóesés. Máskor meg, míg az arabeszkeket nézegettem, mint habzó felleget hajtottam, szárnyaimat: hadd vigyen! – s szinte vártam, hogy elrepül velem.