Napfény és vihar

Voltak nevek, katlanként kondulók, voltak fiúk, pokolba indulók, voltak szomszédok, vad haramiák, lapátkezű, lapátnyelvű kofák, voltak vasvillák, rettenetesek, voltak verő, görcsbehúzó szemek, voltak koldusok, vakok, reszketők, voltak holdkóros, macskás háztetők, voltak árnyak, az ördög leplei, volt kis mécsem, őket hessenteni, voltak napok, mint álmodott mesék, s olyan hosszúak, akár ma egy év, volt, négy kerítés közt, egy végtelen, volt kertünkben egy púpos jégverem, ősszel tar fejét zörgette a mák, dob, trombita, jöttek a katonák, és minden új volt, napfény és vihar, minden egyszerre rend és zűrzavar.