Csak ami Volt

Tűnt évek őre, add áldó kezed, s kalauzolj, édes Emlékezet! A jelen? Nincs. Csak az Van, ami Volt, csak amit megjegyeztél. Az Ipolyt, azt ma is látod! És a bóbitás nádszálat, melynek kicsi volt a ház, amikor hazavittem. És a sok forgót, örvényt. Télen a farkasok nyomát a hóban. Nyáron a füzet s az árnyát, s élő tükrét, a vizet, mely áll, ha fut is, és fut, noha áll, s mint az Idő, oly tréfákat csinál. Sok mindent megőriztél: meredek partot, ahol hasaltunk, az öreg kotlót, aki kacsákat kelt ki… Nyiss, nyiss most ablakot rájuk, drága, friss képeid aggasd körém: életem, be gazdag vagy, mihelyt emlékezem!