Templom-utca 10

Templom-utca 10? Csak rágondolok. Zár, kapu enged, árnyként suhogok, s ugyanakkor döngő falak között a kapualjat megrázva döcög egy régi szekér. Nefelejcs, dáliák. Saját magamban haladok tovább. Tornác épül, derékszögben törik, vadszöllő rakja föl hullt díszeit, hátul, a kertben, ébred a liliom, s negyvenéves nyár gyúl egy ablakon. Átcsapok az üvegen, mint a fény. A konyhában az anyám jön elém, kísértet, mint én. Bent még két szoba: itt fekszem (orbánc!), ott bámulom a szikrázó karácsonyfát… – Állj, ki vagy?! – Az Egyedüli Jelen. – A tudat? – Az Idők Együtt. – Mehetsz!… – Mint a víz, fut s áll a tükröd, Templom-utca 10!