Balassagyarmat

Balassagyarmat – óh, hogy szeretem! Legszebb ott volt fiatal életem, ott nem bántott talán még semmi se (s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe). Véletlen, hogy apámat épp oda vezényelte a vasút. Nekem a folyó tetszett legjobban, az Ipoly. „Csupa örvény: sikoltasz, s már sodor!” – mondták a nagyok… Örvény – ez a szó a mesékbe vitt, oda, ahol a jó tündér lakott, s a gonosz, s a csodás királylány, s a lángtorkú óriás, és Isten, s az ördögök-angyalok. Örvény volt nekem a világ s titok. Hogy hittem még! –: látóhatáromon úgy élt a sárkány, mint egy rossz rokon, épp úgy élt, csak egy kicsit távolabb, mint mi a Templom-utca 10 alatt.