Közjáték: a tücskökhöz

Hajnalodik. Megyek aludni. Dzsesz a zenétek, tücskeim! Csakhogy ez, a bennem szóló, az emlékeké, mely szétcsap a négy világtáj felé, még gyorsabb! és túlzeng benneteket! Jó mulatást! Isteni kedvetek csak elkezdte az ős varázslatot: a többi már maga jött: itt suhog köröttem minden boldog éjszaka: gyűlnek az árnyak, örök muzsika hozza, kíséri őket, s mennyi év, mennyi táj, mennyi drága, régi kép vágyik még megszületni: Debrecen, Balassagyarmat Budának üzen, Tiszabecs kérdez, Egyiptom felel, Splitet a Tátra szivemben éri el: életem beszél, s ahogy hallgatom, mondom, amit mond. Holnap folytatom.